Anna részletes szüléstörténete 2021.12.21.

A héten kaptam Anna levelét, melyben részletesen leírta októberben született második gyermeke születéstörténetét. A szülés a Péterfy Kórházban történt (ahogy az első is). Ahogy majd olvassátok, Anna nem sok figyelmet kapott a személyzettől, azt is mondhatnánk, hogy szinte megfeledkeztek róla. Az is lehet, hogy ha nincs Annára kötve a CTG ennyi órán át, amit nem is nézett senki, hanem szabadon mozoghatott volna, és nem azzal van elfoglalva, hogy helyén tartsa a műszert, hanem inkább befelé tud figyelni, akkor lehet, hamarabb és gyorsabban haladtak volna a dolgok. Bizonyos szempontból jó, ha a szülésznők és orvosok elfoglaltak, mert legalább nem avatkoznak be nyakra-főre, de azért itt sok volt egy kicsit ez az elhanyagoltság, mert amikor a reggeli frissen pihent személyzet megérkezett, gyorsan a végkifejlethez segítették a folyamatot minimális beavatkozással. ?? Anna szerencsére azt írta, hogy semmilyen rossz érzés nincsen benne a szüléssel kapcsolatban, bár az neki is eszébe jutott, hogy akár kicsit előbb is érkezhetett volna a "rásegítés" ?? Gratulálok és sok boldogságot kívánok, Anna! ??
"Kedves Éva!
Jó sokáig tartott, míg eljutottam ennek a levélnek a megírásáig, de ahogy ígértem, küldök pár sort a szülésről.
36+3 napnál jártam a várandósságban, amikor éjfél körül a lefekvés előtti utolsó mosdólátogatáskor észrevettem, hogy elkezdett szivárogni a magzatvíz. Mivel fájások még egyáltalán nem voltak, így megbeszéltük a párommal, hogy gyorsan alszunk, amíg még lehet. Ebből végül nem lett semmi, mert kb. 20 perc múlva rendezett ötperces fájások lettek, így hajnali 1-kor már a kórházban voltunk. Állítólag nagyon mozgalmas nap volt a szülészeten, akkor is mindkét ügyeletes orvos elfoglalt volt. Így csak a szülésznő vizsgált meg, szabadított meg a magzatvíz nagy részétől, majd tette rám a ctg-t a felvételi irodában. Itt min. egy órát üldögéltem egy másik lány társaságában, ezalatt felvették az adatainkat (valamiért többször is, mert legalább háromszor el kellett mondanom, hogy milyen magas vagyok, tartok-e vmilyen diétát, stb.). A ctg-re jóformán senki nem nézett rá ezidő alatt. Ezt követte az orvosi vizsgálat és UH, ahol a három nappal korábban 2900 g-ra becsült babámról kiderült, hogy inkább 3400 g lesz.
A szülőszobára átkerülve újra ctg-re tettek. Először csak úgy, hogy pár perc, aztán 20 perc szünet, de aztán a szülésznő úgy döntött, hogy az a biztos, hogy ha nem vesszük le és ezzel tartósan leláncolt a szoba egyik sarkához. Mindezt ráadásul úgy, hogy nekem szinte folyamatosan nyomni kellett az egyik érzékelőt a hasamhoz, mert nem sikerült stabilan rögzíteni és ha ezt nem csináltam, akkor teljesen irreális értékeket mutatott a gép. Így üldögéltünk órákat (én néha széken, néha labdán) a párommal egy ágy két oldalán, aludtunk néha-néha pár percet, és a ctg-re megint alig nézett rá valaki. Kb. másfél óránként jött orvos vagy szülésznő megvizsgálni a méhszájat. Azért ez így kicsit más volt, mint az első babánál, ahol fogadott szülésznőnk volt...gondolkoztam is rajta, hogy máshol/mással is csak ennyit foglalkoznak vajon vagy most tényleg ennyire elfoglaltak az osztályon vagy egyszerűen az éjszakás műszak ennyire elfáradt már (ami amúgy mindenkin érezhető volt).
7-kor jött a váltás, ami nagyon jó volt már, egy kedves szülésznő és doktornő pároshoz kerültünk. A fájások tekintetében éreztem, hogy nem nagyon haladunk előre, mert ezalatt a jó pár óra alatt az ötperces fájásból négyperces lett, az intenzitás szinte nem is változott. Fél 9 körül aztán azt is megtudtuk, hogy a méhszáj is csak bő két ujjnyira nyitott (a beérkezéskor szűk két ujjnyit mondtak). Ekkor a doktornő arra jutott, hogy valószínűleg a burok csak egy kicsit repedt meg és az tartja vissza a babát. Így 9 körül kézzel rásegített és "elsimogatta" a még meglévő burkot. Ennek köszönhetően rohamosan felgyorsultak a dolgok. Az öt méterre lévő zuhanyzóig már alig tudtam elmenni, pár perc után rögtön vissza is mentem a szülőszobára és a rám törő intenzív tolófájások (vagy talán maga a szülésznő?) az ágyra kényszerítettek. A hirtelen intenzívre váltott fájások és a fáradság miatt teljesen kiestem a korábbi nyugodt légzésből, zsibbadni kezdett az arcom és a kezeim is. A párom segítségével szerencsére gyorsan sikerült rendezni, majd az orvos és a szülésznő iránymutatását követve 9:38-ra 3540 g-mal és 54 cm-rel megszületett a második babánk, Sanyika.
Üdv.: Anna"



Kövess minket a Facebook-on!